A Magyar Országgyűlés 2014-i határozatával február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját, a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította. Jó példa ő, egy követendő életút. Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének.
Minden évben megemlékezünk róla, idén – rendhagyó módon – a szakdolgozók alkotásait bemutató kiállítással, valamint műsorral.
– Az ápolók a társaink jóban-rosszban, segítőink, megbízható partnereink, gyakran barátaink is. A betegségek ellen vívott harcban ők dolgoznak a frontvonalban – fogalmazott Dr. Bűdi László orvosigazgató, a vármegyei központi kórház mb. főigazgatója.
– Vígasztalnak, könnyeket törölnek, reményt adnak a legnehezebb percekben, jelen vannak születésünkkor, megkönnyítik utolsó utunkat. Rohanó világunkban minden cselekedet, ami segítő szándékú, felértékelődik. Elképesztő a technikai fejlődés, ami napjainkban körülvesz minket, de ez az a szakterület, ami soha nem tudja nélkülözni az emberi tényezőt. Mindig szükség lesz az emberre, az ápolóra – mutatott rá Dr. Bűdi László.
Vas Mónika ápolási igazgató úgy fogalmazott: ilyenkor tudják az elismerést, a köszönetet, a megbecsülést kifejezni a dolgozók irányába.
Hozzátette: nem csak az ápolókról van szó, mindenkiről, aki a betegellátásban dolgozik.
Idén szakítva a hagyományokkal nem szakmai programmal készültek, hanem egy különleges tárlattal, illetve egy olyan műsorral, amelyet a dolgozók adtak elő munkatársaiknak. Egyebek mellett vers, ének, tánc és vetítéses előadás is színesítette a programot.
– Ezúttal kifejezetten az volt a cél, hogy a tehetségüket is megmutathassák a betegellátásban dolgozók, illetve azt, hogyan küzdik le a rájuk háruló pszichés terhet, hogyan tudják mindezt kompenzálni otthon, szabadidős tevékenységükben. Ez hozzájárul mentális egészségük megtartásához – emelte ki az ápolási igazgató.
„Az eddigi szokásrend szerint mindig valamely emlékhelyen koszorúztunk ezen az ünnepen, most pedig rendhagyó módon, kiállítással és kulturális műsorral emlékezünk meg minden olyan dolgozóról, aki az egészségügyben tevékenykedik. Ahhoz, hogy ennek a szakágnak legyen jövője, megfelelő számú és képzettségű emberre van szükségünk. Fontos tehát, hogy megtartsuk azokat, akik már nálunk dolgoznak, másrészt pedig vonzóvá kell tennünk ezt a pályát” – jegyezte meg Vas Mónika.
(boon.hu; minap.hu)
